A tengeri vidra (Enhydra lutris) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók(Carnivora) rendjéhez, ezen belül a menyétfélék (Mustelidae) családjához és a vidraformák (Lutrinae) alcsaládjához tartozó Enhydra nem egyetlen faja.

A tengeri vidra az Észak-Csendes-óceán jellegzetes állata. A felnőtt tengeri vidrák súlya 14–45 kilogramm között van, így a menyétfélék közül a legnehezebbek, de a tengeri emlősök közül a legkönnyebbek. Eltérően a többi tengeri emlőstől, a tengeri vidra a testhőmérséklet megtartásában, nem a hőszigetelő zsírrétegre, hanem a vastag bundájára hagyatkozik. Habár a szárazon is képes mozogni, a tengeri vidra életének legnagyobb részét az óceán vízében tölti.

A tengeri vidra a partközeli vizeket kedveli, ahol gyorsan le tud merülni a tengerfenékre, hogy táplálékot hozzon fel. Főleg tengeri gerinctelenekkel táplálkozik, például tengerisünökkel, különféle puhatestűekkel és rákokkal, de egyes halfajokkat is fogyaszt. Táplálkozási módszere szinte hihetetlen; a kemény héjú kagylókat a tengerfenékről felhozott kövekkel ütögetve töri fel, így azon kevés állatok közé tartozik, amelyek tárgyakat használnak. Az állat kulcsfaj megfékezi a tengerisünök túlszaporodását, melyek lelegelnék az összes barnamoszat erdő. Tápláléka között olyan élőlények is vannak, amelyeket az ember is szívesen fogyaszt, emiatt sokszor konfliktusba kerül a kagylótenyésztőkkel és a halászokkal.

Az egykori 150 000–300 000 állatból álló tengeri vidra állományt, az ember 150 év alatt szinte teljesen kipusztította. A vadászat betiltása, a védelmi intézkedések és a szaporodási programok segítségével sikerült megmenteni ezt a fajt. Manapság, az egykori elterjedési területük kétharmadát vették újra birtokba. Mivel tankhajóbalesetek bármikor történhetnek, melyek nagy veszteségeket okozhatnak az állományban, a fajt még mindig a veszélyeztetett fajok listáján tartják.